|
1.
Az iskolaotthonos oktatási- nevelési forma megoldást nyújthat az
óvodák és az iskola közötti átmenet megkönnyítésére.
2.
A napi időbeosztás jobban megfelel a tanulók életkori
sajátosságainak, mivel a tanítás és a szabadidő váltja egymást,
egyenletesebb a tanulók terhelése.
3.
A délelőtt és a délután folyamán megoszlanak a tanítási órák,
és közötte a szabadidő eltöltésének számtalan lehetősége biztosított a
gyerekeknek (játék, olvasás, bábozás, úszás, korcsolya,
sportfoglalkozás, különböző szakkörökön való részvétel).
4.
A házi feladatok az adott tantárgyból a tárgyat tanító
pedagógussal készítik el a gyerekek. Ez nagyon sok előnnyel jár,
hisz a tanító azonnali visszajelzést kap az elsajátítás mértékéről, az
esetleges hibákról, és ezek alapján azonnal korrigálhat.
5.
Mindkét tanító látja a gyermeket az irányított és az önálló
tanulás folyamatában. Megfigyelheti szabadidőben a társai között,
látja a különböző szabadidős foglalkozásokon, így a nevelés is
lényegesen hatékonyabb lehet.
6.Több
idő jut a közvetlen beszélgetésre, a gyerekek kérdéseinek,
problémáinak meghallgatására, megoldására. Ez azért is fontos,
mert a ki nem beszélt problémák gátolják a tanulót figyelmének
összpontosításában. Az iskolaotthonos oktatás esetén nem szorít
annyira az idő, mint a hagyományos oktatási formában. A gyermek az
iskolában szakember segítségével tanulja meg a helyes tanulás
fortélyait, és így kudarcmentesen és gyorsabban jut el a hatékony,
önálló tanulás szintjére.
7.
A gyermek hét közben nem viszi haza a táskáját, ami főleg az
első és második osztályban - a táska súlyát tekintve - igencsak
kedvező. |
;